Sok-sok évet tettem már az önismeretbe.
Ebben nem is az idő a lényeg hanem, hogy az évek alatt sikerült nagyon sok oldalról tényleg megismernem magam.
Az egyik ilyen terület, amit kíváncsiságtól fűtve kutattam (és kutatok a mai napig) az a képességeink.
Mert elképesztő kincsesbányát rejtenek.
Olyan megértést és manuált adnak magunkhoz, amit kevés más eszköz, amivel korábban dolgoztam.
Na de, hogy a nyúlban jön ez ide?
Úgy, hogy az egyik felfedezett képességem a folyamat- és rendszerlátás.
Mindenben és bármiben képes vagyok rendszert látni.
Ehhez jön még a képesség, hogy a megfoghatatlan dolgokat a gyakorlati szintre tudom vinni. Ne kérdezd hogyan, egyszerűen így vagyok huzalozva.
És ez az önismeret egy fontos része. A huzalozásunk.
Na de erről egy másik cikkben beszélek bővebben.
Mert a jelenlegi irományban a fent említett két képességemet szeretném a szolgálatodra bocsátani. Bizony.
Mégpedig úgy, hogy bemutatom az önismeret szintjeit.
Engem is meglepett, amikor korpovit keksz majszolás közben a semmiből megérkezett ez az öt szint. Dehát ilyen a csatornázott tudás, sokszor a legváratlanabb pillanatokban érkezik. 🙂
Szóval csapjunk is bele.
Mi az önismeret?
Csak nagyon gyorsan, és csak azért, hogy egy nevezőre kerüljünk.
Mert meglepődnél mennyi félreértés származik abból (magunkkal szemben is), hogy bizonyos dolgokat nem úgy definiálunk mint mások.
Szóval az én szótáramban az önismeret az az út, ami visszavezet a valódi énünkhöz. Hogy kihez?
A valódi énünk, vagy a legbelsőbb énünk az a verziónk, akik a kondicionálásunk nélkül vagyunk. Az a verziónk, akinek nincsenek traumái, akit nem befolyásol mások hitrendszere, nézőpontjai, érzelmei. Tisztán az a verziónk, akinek a lelkünk teremtett minket.
Ez a verziónk tudja miben a legjobb, tudja hogy miért különleges és értékes és az életet a saját nézőpontja és szabályai szerint éli. Ezzel hozza létre azt az egyedi értéket, amit csak ő tud megvalósítani (=lélekcél).
Csodálatosan hangzik nem?
És akkor most nézzük a hozzá vezető utat.
Az önismeret szintjei: 5 lépés ami elvezet a valódi énedhez
0. szint: Önmagad vagy
Innen indulunk.
Valójában mindenki a valódi énjeként érkezik meg ebbe a világba. Vagy legalábbis egy nagyon nagy százalékban a valódi énjeként működik a születésének pillanatában.
(És most itt a születés előtti élményeket szándékosan nem hozom be.)
Ami miatt ezt nem tudjuk vagy nem tűnik fel az az, hogy csecsemőként nem igazán tudjuk ezt kommunikálni. 😀
Amit itt fontos ketté választani, az az, hogy más dolog a valódi énedként működés és más az, hogy meg kell tapasztalnod dolgokat, hogy meg tudd fejlődni azt, amit ebben az életben meg szeretnél fejlődni.
Vagyis nagyon egyszerűen:
Egy gyerek attól függően tartja meg vagy veszíti el “önmagát” a felnövés folyamatában (azaz a valódi énjeként történő létezést), hogy milyen környezetben nő fel. Ez pedig csakis attól fog függni, hogy a lélek milyen lélekfejlődést választott arra az életre.
A legtöbb lélek azt választja, hogy eltávolodjon a valódi énjétől, hogy azzal fejlődjön, hogy visszatalál ehhez az énhez. (Ezt a következő pontban kifejtem.)
Persze vannak olyan lelkek is, akik erre az életre más fejlődést választanak, amihez az kell, hogy a lehető legjobban és a legfiatalabb kortól a valódi énjük legyenek. Ők azok, akik már nagyon fiatalon nagy hatást tudnak gyakorolni a világra. Ilyen volt Mozart vagy ilyen Jacob Collier és Greta Thunberg napjainkban.
Egyik út sem jobb mint a másik.
És egyik út sem könnyebb, mint a másik.
(Maximum kívülről látszik annak. De aki benne van egy látszólag könnyebb útban, annak a saját megélése szerint a legnagyobb kihívásokkal kell szembenéznie azon az úton. Mert mindenkinek a saját traumája lesz a 10-es szintű trauma.)
Szóval visszatérve és röviden összefoglalva: a valódi énünkként születünk, de ahogy fejlődik az emberi identitásunk (ami gyerekkorban a legintenzívebb) a környezetünk és élményeink hatására ettől eltávolodunk.
Olyannyira, hogy a legtöbb felnőtt maximum 10-15%-ban működik úgy, mint a valódi énje. Ez azt jelenti, hogy 85-90%-ban nem úgy döntesz vagy viselkedsz, mint ahogy TE viselkednél, hanem úgy viselkedsz, ahogy másoktól megtanultad.
Például az én esetemben egy példa:
Anyukám nem szereti a halat. Emiatt soha nem ettem gyerekkoromban halat. Max a menzán találkoztam hallal, ami valljuk be, nem egy Michelin-csillagos fogás volt. Úgyhogy egészen 24-25 éves koromig meg voltam győződve róla, hogy nem szeretem a halat, addig amíg egy ex-partnerem meg nem mutatta milyen egy jól elkészített hal. Azóta a lazac a kedvenc ételem. 😀
Azóta intuitíven már azt is kikutattam (mert intuitíven meg lehet nézni, milyen ételekkel vagy a legkompatibilisebb), hogy nekem a hal jelenti a legoptimálisabb proteinforrást.
Magyarul: a valódi énem mindig is szerette a halat és tudta, hogy ez a legjobb táplálék neki, de a kondicionálásom miatt pont az ellenkezőjét tanultam meg/hittem el. Ezért nem ettem. Ami nemcsak a testemet fosztotta meg a neki legjobb fehérje forrástól, hanem a lelkemet is egy örömforrástól, több mint 25 éven át.
És ez csak a jéghegy csúcsa.
Lesz még a végén szó a valódi énről.
De most menjünk a következő szintre.
1. szint: Nem tudod ki vagy
Ide érkezünk meg nagyon sokan kb. tinédzser korban, ami kitart akár életünk végéig is.
Annak ellenére, hogy ez nem a legkellemesebb élmény, valójában nagyon de nagyon fontos és értékes a lélek fejlődése szempontjából.
Az egonknak ez egy elképesztően ijesztő állapot, mert nincs kapaszkodópont.
Viszont a lélek számára megnyílik a végtelen lehetőségek ajtaja.
Ilyenkor szokott megjeleni a legtöbbekben a vágy, hogy megismerjék önmagukat. Hogy akkor ki is vagyok én. Mi az belőlem, ami az enyém, és mi az ami nem biztos. (Erről bővebben lesz szó a következő pontban).
Egy ideális világban (ahol nem a félelem és a megfelelés dominál) ez lenne a tiszta kísérletezés fázisa. Ahol megtapasztalom magam annyiféleképpen, amennyiképpen csak tudom, hogy abból magammal vigyem, ami tényleg az enyém.
Egy véget nem érő játék, tele felfedezéssel, próbálkozással és újrapróbálkozással. Pontosan, mint amikor a gyerekek egy biztonságos környezetben felfedezik önmagukat és a világot maguk körül.
Ami viszont sokszor történik, hogy az emberek megrekednek ebben a fázisban. Vagy azért mert nem mernek szembenézni a traumáikkal, vagy azért mert elhitték, hogy nem elég különlegesek vagy értékesek, amikor önmaguk.
Ebben a szakaszban az élet nagyon könnyen egy folyamatos megfelelésbe, túlteljesítésbe, perfekcionizmusba vagy konkrétan egy kaméleon üzemmódba megy át (ahol azt érezzük, hogy a személyiségünket a környezetünkhöz kell alakítanunk).
Ebből a kiút az lesz, amikor elkezded megérteni, hogy ki vagy te. Mindegy milyen eszközzel, teszttel vagy modalitással indulsz el, a lényeg, hogy elkezdd felmérni azt, hogy hogyan is vagy TE összerakva.
(Az önismereti tesztekhez itt készítettem egy összefoglalót, kiegészítve jótanácsokkal, hogy ne elvigyenek, hanem közelebb vigyenek önmagadhoz.)
Na és akkor jöhet a második szint.
2. szint: Tudod, hogy ki nem vagy
Az egész önismereti folyamat lényege, hogy egy teljes képet kapj magadról.
(Valójában mindennek a lényege, hogy egy teljes képet kapj, de erről majd máskor ;))
Pont emiatt jön a lélek a viszonylagosság világába (azaz a Földre).
Ugyanis ahhoz, hogy tudjuk – de tényleg tudjuk – hogy kik vagyunk, tudunk kell azt is, hogy kik nem vagyunk.
És ezt csakis tapasztalat útján deríthetjük ki.
Az lélek a megtapasztalt tudásért jön ide, és az ő szemében a “tudom ki nem vagyok” legalább olyan értékes, mint a “tudom ki vagyok”.
A Földön polaritás van:
Hideg vs. meleg.
Fent vs. lent.
Szeretet vs. félelem.
Bátorság vs. gyávaság.
Szeretem a halat vs. nem szeretem a halat. 😀
A “tudom ki nem vagyok” szakasz nagyon fontos, mert a legtöbbünknek megalapozza az életcélját.
Ugyanis a tapasztalások, amiket ebben a szakaszban megszerzel önmagaddal és a világgal kapcsolatban, közvetlenül vagy közvetetten lefordíthatóak arra, hogyan tudsz értéket adni a világnak.
Azaz, mi az életcélod, amin keresztül egyedi értéket teremtesz és másoknak segítesz.
Az én életcélomban esszenciális volt megtapasztalnom, hogy ki NEM VAGYOK.
Az életem nagy részében nem szerettem magam.
Nem éreztem magam különlegesnek, vagy különösképpen értékesnek.
Mondhatni az önbizalom mint olyan, nekem nem létezett.
Ma ezek azok a tapasztalatok, amiknek köszönhetően olyan hatékonyan tudok segíteni másoknak az önképük újraírásában és az önbizalmuk növelésében, ami egy alapköve az életcél megélésének.
Meg kellett tapasztalnom, milyen amikor nem szeretem magam és nem látom az értékem, hogy
- A) pontosan tudjam min mennek mások keresztül akik ezzel küzdenek, ezért tudjak hozzájuk mélyen kapcsolódni,
- B) meglegyen az eszköztáram arra, hogy hogyan lehetek ennek az ellenkezője.
Mert amikor megtapasztalod azt, hogy ki nem vagy valami csodálatos dolog történik:
Elkezdesz tudatosan választani.
Tudatosan megválasztani, ki akarsz lenni.
És ezzel megteremted vissza az utad a valódi énedhez, és a legkirályabb életedhez.
Amikor én a gödröm alján megláttam, ki nem akarok lenni (=valaki, aki nem szereti magát), tudatosan választottam azt, hogy ki akarok lenni (=valaki, aki feltétel nélkül szereti magát). A mai napig ez az egyik alapelv, ami szerint működök.
Ki akarok lenni, és hogyan működik az, aki lenni akarok.
Miben hisz, milyen döntéseket hoz, milyen lépéseket tesz.
És ezzel el is érkeztünk a 3. szinthez, ami a változás szintje.
3. szint: Tudod, hogy ki szeretnél lenni
Itt már megvan az, hogy ki nem vagy.
Ez kiterjed az öltözködési stílustól, a sporton át egészen a konkrét viselkedési mintákig.
Felpróbáltad, kényelmetlen volt.
Kipróbáltad, nem volt jó érzés.
Ez a kezdőpontja a valódi változásnak.
Amikor tudod kiszeretnél lenni és elkezded KÖVETNI az ő működését, akkor elkezd megváltozni az életed. Ilyen egyszerű.
Ez az a pont, ami elválasztja a véget nem érő önismereti köröket, bukfenceket és kutakodást, az önazonos élettől.
A valóságban a legtöbbeknél a követés, még csak a következő szakaszban következik be, így a változás is.
Miért?
Mert itt még mindig ezerrel dolgoznak a félelmek és az önkép sérülések.
A kérdések, mint a:
„Tényleg lehetek ez én?”
„Jár ez nekem?”
„Elég jó vagyok ehhez?”
„Képes vagyok rá?”
megállás nélkül pörögnek ebben a szakaszban, és valójában megakasztják a folyamatot.
Itt még mindig olyan távol tudunk lenni a valódi énünktől, hogy nehéz elhinni azt, hogy ő is lehetnénk. Azt meg még inkább, hogy ő a természetes állapotunk.
Az én egyik nagy „vajon lehetek-e ez” kérdőjelem a coach volt. Ma már szinte nevetségesnek hangzik, de 2-3 évvel ezelőtt, teljes bizonytalanságban voltam, hogy elinduljak-e a coaching irányba.
Hogy lehetek-e valaki, aki tényleg tud segíteni az embereknek.
Hogy elég jó vagyok-e abban, hogy támogassak és vezessek másokat.
Annak ellenére, hogy ma már tudom, hogy szó szerint erre születtem, mégis hezitáltam, hogy azzá váljak-e, aki a lelkem mélyén már régen tudtam, hogy lenni szeretnék.
(Csak hogy mennyire régen: engem már tinédzserkoromban is vonzott a pszichológia, de lebeszéltem magam róla a kondicionálásom miatt. Szóval már évtizedek óta foglalkozhatnék ezzel és élhetném az életcélom, de nem tettem. Ezt teszi velünk a kondicionálásunk és az eltávolodásunk a valódi énünktől.)
Itt jön be az identitás munka, amikor tudatosan írod át az identitásodat azzá, aki lenni szeretnél. (Valami, amit a coaching folyamatomban és ÉF Programban előszeretettel csinálunk.)
Ez segít abban, hogy a „lehetséges-e” és a „képes vagyok-e” átalakuljanak és lehetséges és ez vagyok én legyen belőlük.
Ami el is hozott a 4. szinthez.
4. szint: Tudod, hogy ki vagy
A tudom ki vagyok egy izgalmas szint.
Itt már egy sokkal nyugodtabb és magabiztosabb létezésünk van.
Nem befolyásol (annyira) mások véleménye.
Kiállunk magunkért, ha kell.
Tudjuk mit szeretünk és mit nem.
Még azt is tudjuk, hol vannak a határaink.
Király állapot.
De itt sem teljes még sokszor a kép.
Mert más dolog tudni, hogy kik vagyunk és más dolog megtestesíteni és megélni azt. (Részletek erről a következő pontban.)
Könnyű leragadni abban, hogy tudom ki vagyok, de még nem merek eszerint az identitás szerint viselkedni.
Tudom, hogy hol vannak a határaim, de nem merem meghúzni őket.
Tudom, hogy mire van szükségem, de nem priorizálom magamat.
Tudom, hogy nem akarok másnak dolgozni, mégsem vágok bele a vállalkozásba.
Itt kapcsol be az ego és a kondicionálás egy újabb szintje / működése.
Az ego ragaszkodik az ismerthez. Ez jelenti neki a biztonságot.
Az ismert lehet egy szokás, egy meggyőződés vagy akár maga a kondicionált identitás.
Nekem például az egyik kondicionálásom, hogy az ételt komfortként használom. Ha túlságosan fel vagyok pörögve érzelmileg, túlstimuláltnak érzem magam, vagy épp az ellenkezője, ki vagyok merülve mentálisan, akkor automatikusan az ételhez nyúlok. Kifejezetten a chipsz, csoki, nasi trimuvirátushoz.
Pontosan tudom, hogy ez nem én vagyok, és hogy a valódi énem nem a kajával nyugtatná magát, de még mindig belecsúszok ebbe a mintába.
Mert ismerős. Könnyű.
Így működnek a kondicionált mintáink:
- vagy annyira automaták, hogy nem is vesszük észre őket
- vagy annyira kényelmesek, hogy nagyon könnyű visszacsúszni beléjük
Úgyhogy ahhoz, hogy erről a szintről tovább tudjunk menni nagy fókusz van az ego harmonizálásán.
Hogy mit jelent az ego harmonizálása, azt ebben a cikkben fejtem ki. Most ide elég csak annyi, hogy nem megölnünk kell az egonkat, hanem megtanulni együttműködni vele.
Mert az ego indítja be azokat az önszabotázs mintákat, amikkel a legtöbben megállás nélkül küzdünk:
- a vállalkozás halogatását, miközben már tudom, hogy vállalkozó vagyok
- a féktelen nassolást, miközben tudom, hogy a valódi énem nem ezt választaná
Ezeket mind az egobol induló vágyak hajtják, amik ritkán egyeznek meg a lélek és a valódi énünk vágyaival.
Az önismeret következő szintjére az fog elvinni, ha minél kevesebb ego vágyat követünk és minél több lélek vágyat. Miközben persze megtanuljuk az egot is boldoggá (vagy legalább nem boldogtalanná) tenni.
Ezzel tud megérkezni az 5. szinthez esszenciális elem: az önazonos tettek.
Mert tudhatom én elméletben, hogy ki vagyok, amíg nem e szerint döntök és teszek, addig valójában nem testesítem meg a valódi énemet.
Nem vagyok önmagam.
A valódi éned szerinti döntések és tettek visznek el ahhoz az élethez, amit szeretnél, nem pedig az, hogy tudod ki vagy.
Itt akadnak el sokan.
Belevesznek annak a kutatásába, hogy kik is ők, megkapják a választ, aztán minden marad a régiben. Ilyenkor könyvelődik el az önismeret feleslegesnek, vakvágánynak, időpocsékolásnak.
Pedig nem az önismerettel van a baj, hanem azzal, hogy kimarad az egyik legfontosabb lépés:
Maga a lépés.
Ebben a világban ahhoz, hogy megteremtsd amit szeretnél két dologra van szükséged: energetikai egyensúlyra és fizikai tettekre.
Az energetikai egyensúly jelenti azt, hogy tudod ki nem vagy és tudatosan választod, hogy ki vagy.
A fizikai tettek azt jelentik, hogy aszerint döntök, alkotok, tűzök ki célokat és teszek értük, aki lenni szeretnék.
Ezzel a formulával bármilyen, de tényleg bármilyen életet megteremthetsz. És persze vannak hozzá nüanszok és árnyalások, de az az alapegyenlet. Ha ezt követed a világod szó szerint a kedvedre formálod.
És ezzel meg is érkeztünk az 5. szinthez.
5. szint: Önmagad vagy
Azaz, tudod ki vagy és úgy is működsz az idő legnagyobb vagy akár teljes részében.
A teljes talán túl nagy elvárás, nem is biztos, hogy csak egy élet feladata.
De ez lesz a valódi énünk megélésének szakasza.
Amikor tudod, hogy ki vagy és aszerint cselekszel.
Van egy ötleted, úgyhogy létrehozol egy vállalkozást.
Pihenésre van szükséged, úgyhogy nemet mondasz másoknak és magadra figyelsz.
Szeretnél megtanulni valamit, úgyhogy nekiállsz a képzésnek és a gyakorlásnak.
Lényegében tudod ki vagy, szereted azt aki vagy, hiszel magadban és csinálod, ami inspirál vagy örömet okoz.
Ez lenne a természetes létezésünk.
Ez a cél. Ide visszajutni.
És csak, hogy menedzseljem az elvárásokat, ahogy mondtam nem biztos hogy azt kell elvárnod magadtól, hogy 100%-ban önmagad legyél.
Az egy nagyon, de tényleg nagyon magas szintű tudatosság.
Egyáltalán nem lehetetlen, de közel sem biztos, hogy a lelked ezt a célt tűzte ki magának erre az életre.
Mert még ezt a fázist is könnyen alszintekre lehetne bontani.
Attól függően, hogy melyik életterületen mennyire testesíted meg a valódi éned. Vagy éppen tudatalatti szinten mennyire vagy önmagad.
De ha már a 10-15% helyett 70-80%-ban a valódi énedként működsz, az életed teljesen más lesz. Itt már olyan célokért fogsz menni, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Olyan élményeket élsz meg, amiről azt hitted csak fikcióban léteznek. És olyan képességeidet használod profi szinten, amiről nem is tudtad, hogy léteznek.
Szó szerint egy varázsvilágba csöppensz, a saját életedben.
Na de van még pár fontos kiegészítés.
Mi értelme az önismereti szinteknek ha ugyanoda lyukadunk ki
A fő különbség a 0. szint és az 5. szint között, hogy az 5. szinten már tapasztalati tudásod van arról, hogy ki vagy. Pontosan tudod, hogy milyen érzés nem önmagadnak lenni és azt is milyen önmagadnak lenni.
Ebben a folyamatban alkotjuk meg azokat az eszközöket, nézőpontokat, történeteket és fejlesztjük azokat a képességeinek, amivel aztán majd másokat tudunk segíteni.
Ez a folyamat alapozza meg és támogatja, hogy a lélekcélunkat meg tudjuk valósítani és ezzel másoknak segítsünk.
Mielőtt még szívinfarktust kapnál, az életcélod nem csak akkor jelenik meg, amikor már az 5. szinten vagy.
Már akkor is megmutatja magát egy részben, amikor tudod, hogy ki nem vagy és elindulsz afelé, aki lenni szeretnél. Mert nem csak a tökéletes egyensúlyi állapotból tudsz másoknak segíteni. Sőt a legtöbbször sokkal nagyobb segítség vagy akkor, amikor még te sem jársz az utad végén. Sokkal motiválóbb élmény veled utaznia másoknak, mint az utazásod történetét hallgatni, amit a végállomásról mesélsz.
Az életcél és a valódi énünkhöz visszatérés kéz a kézben jár.
Minél jobban visszatérsz a valódi énedhez, annál magasabb szinten éled meg az életcélod.
Minél jobban megéled az életcélod, annál jobban visszatérsz önmagadhoz.
Így haladsz az önismeret szintjein a gyakorlatban
Mint minden folyamaton, a gyakorlatban ezen sem teljesen vegytisztán megyünk végig.
Az egonk szeret egyenes vonalban gondolkozni, mert az neki a legkiszámíthatóbb és legérthetőbb. Ezért ezt várjuk el magunktól kb. mindenben. Így az önfejlődésben is.
De a valóság az, hogy ezek a szintek is összemosódnak.
Lehet, hogy szülőként már tudod ki vagy, de a karrierben még nem tudod ki vagy.
Lehet, hogy a pénzügyekben tudod ki szeretnél lenni, de ahogyan a pénzt kezeled, az még csak a tudom ki nem vagyok fázisban van.
Sőt az is lehet, hogy a hobbidban már önmagad vagy, de sok más területen még a többi szinten mozogsz.
A legjobb barátod a tudatosság lesz, konkrétan, hogy minél jobban értő figyelemmel legyél jelen az életedben. Ezzel fogod tudni felmérni, hol tartasz most, és innen tudod meghatározni, hova is szeretnél eljutni.
Annyi biztos, hogy ha minden nap egy kicsit közelebb kerülsz a valódi énedhez, azzal biztosan nem lősz mellé.
Ha készen állsz elindulni a valódi éned felé
Több lehetőséged is van.
Mindig ott van az önmagad által kikövezett és a kikutatott út.
És persze kérhetsz segítséget is.
Én személy szerint így tudlak ebben segíteni:
A valódi énedhez történő visszatérés az Életcélra Fel! Program alapköve. Ez a program nemcsak segít megérteni ki vagy, de abban is vezet, hogy megtedd a lépéseket, amikkel megtestesíted. Ha szeretnél a következő körhöz csatlakozni, akkor itt tudsz feliratkozni a várólistára.
Ha pedig már most készen állsz önmagad lenni és használni a teljes potenciálodat, akkor több irányba is elindulhatsz:
- A Ragyogó Önértékelés Képzéssel pontosan azokat az alapvető önkép összetevőket építed be, ami az önbizalmadat kívülről belülre helyezi. Vagyis nem kell mások dicsérete vagy támogatása, hogy higgy magadban, anélkül is menni fog. És mit tippelsz mi történik, amikor hiszel magadban? Megteremted az életet, amire vágysz. 😉
- Szeretnéd magad biztonságban érezni, függetlenül a pénztől, gazdaságtól, politikától és másoktól? A Túlélésből lélekvezérelt élet képzéssel ezt a belső biztonságot éleszted fel, és megalapozod azt az egyensúlyi állapotot, amiben hangosabban vezet a lelked. Ez az az állapot, ahol a jövő már nem ijesztő, hanem izgalmas.
- Ha gyors, célzott és személyre szabott eszköztárat szeretnél, akkor személyes coaching folyamatban várlak szeretettel. Ha a célod egy lélekazonos vállalkozás, ami örömmel tölti fel a mindennapokat, akkor ez a folyamat pontosan neked szól.