Az életcélunk megtalálása azt hiszem sokkal bonyolultabbnak érződik, mint amilyen valójában.
Na meg olyan megfoghatatlannak tűnik az egész koncepció, hogy sokan nem is tudják merre induljanak.
És ezt teljes mértékben megértem. Sokáig én is bajban voltam, amikor jött, hogy legyek jobban jelen, vagy hogy el kéne engednem a dolgokat.
Az egyik kedvencem az volt, amikor a hormonháztartásomat, inzulinrezisztenciámat meg még vagy 5 más kapcsolódó dolgot raktam éppen helyre, és az orvos egyik tanácsa az volt stresszeljek kevesebbet.
Én meg ültem, hogy köszönöm, szuper. És mégis HOGYAN?
Úgyhogy pontosan tudom a frusztrációt, amit az ilyen helyzetek okoznak.
A képességeink szerepe a életcélunkban
Az irónia, hogy az én egyik képességem, hogy a megfoghatatlant képes vagyok gyakorlati lépésekre bontani.
Persze ezt stresszelős sztorinál még nem tudtam, ezt évekkel később fedeztem fel. (Milyen szép példája annak, hogy mennyire vakok tudunk lenni a képességeinkre.)
Ma már tudom, hogy ezt a képességet azért választotta a lelkem, mert esszenciális a lélekcélom megvalósításához. A célhoz, hogy az emberek lássák és éljék a legragyogóbb potenciáljukat, felismerjék a lélekcéljukat és megvalósítsák azt a varázslatos dolgot, amire csakis ők képesek.
Ugyanis ehhez gyakorlati energetikai és fizikai lépések kellenek.
Mert szajkózhatnám napestig, hogy érezd magad különlegesnek és meglesz az életcélod, amíg nincs ehhez egy legalább induló lépéssorod, ugyanúgy a sötétben tapogatózol.
Tudom, mert én is a sötétben tapogatóztam.
Amíg bele nem álltam ebbe a képességembe, és el nem kezdtem bízni benne.
És amikor ez elkezdett megtörténni, valami megváltozott.
A fogalmak és koncepciók, amik addig max. csak idegesítettek, elkezdtek átrendeződni. Kisebb darabokra bomlottak, új részletek jelentek meg és elkezdtek mintába rendeződni.
Az elengedés, amivel addig csak küzdöttem egy négy lépéses folyamattá alakult, amivel hirtelen ment az elengedés.
A különlegesség érzése, ami a létezésem megrontója volt, gyakorlati lépésekké rendeződött, amivel elkezdtem elhinni, hogy tényleg különleges vagyok.
A szabadság, a biztonság, a félelem olyan összetevőkre bontódott, amit tudatosan tudtam használni arra, hogy ezek az érzések ott legyenek, függetlenül az élethelyzettől, amiben éppen vagyok.
Ez történik, amikor megtanuljuk meglátni és használni a képességeinket.
Megnyílik egy világ, ami addig láthatatlan volt.
Átalakulnak körülöttünk a dolgok, amik addig megváltoztathatatlannak tűntek.
A legszebb az egészben, hogy pont ebben nem vagyok különleges. Mindenkinek számtalan egyedi képessége van. Nem 5 vagy 6. Hanem 20-30-40 vagy akár még több.
Neked is. Ezt az egyet garantálom.
A lelked pontosan azokat a képességeket választotta ki, amivel meg tudod találni és valósítani a lélekcélodat.
A lélek ugyanis fejlődni szeretne.
Ennek az egyik módja pedig a képességeinek a fejlesztése. Nem is akármilyen módon. A lélek ugyanis mesteri szintre szeretne fejlődni különböző képességekben és készségekben.
Na most ahhoz, hogy egy képességünk mesteri szintű legyen, használnunk kell. Minden egyes nap.
És itt jön képbe az életcél. Ugyanis amikor az életcélodat éled, – sőt, már akkor is miközben felé haladsz – folyamatosan azokat a képességeket használod, amiket a lélek fejleszteni szeretne.
Elég jól ki van találva ez a rendszer, ha engem kérdezel.
Mert az életcélunkkal nemcsak értéket teremtünk másoknak, de sok egyéb lélekvágyat is kipipálunk, miközben az úton haladunk. Köztük a mesteri szintre jutást különböző területeken. És ez az, ami azt az elégedettséget adja, amire annyira nagyon vágyunk.
Ami nem csak akkor érkezik meg, mikor már kipipáltunk egy célt.
És ami nem illan el, miután megkaptuk amit akarunk.
Mert pusztán már a lélek fejlődése sokkal nagyobb örömet okoz, mint amikor egy ego vágyunk teljesül.
Na de ha ez ilyen király, akkor miért olyan nehéz használni ezeket a képességeket?
Ami blokkolja a képességeinket és az életcélunkat
A valóságban a legtöbben csak a töredékét látjuk annak, amire képesek vagyunk.
És az egyik egyetemes igazság, hogy arra vagyunk képesek, amiről elhisszük hogy képesek vagyunk.
Na mármost, ha nem látod tisztán a képességeidet, akkor az alapvetően korlátozni fogja azt is, hogy mit hiszel mire vagy képes. Egyszerű ok és okozat.
Szóval akkor mégis mi blokkolja a képességeidet? Ezek egyike vagy mindegyike:
- Nem is tudsz róluk
Mert annyira a részeiddé váltak, hogy fel sem tűnnek, amikor használod őket.
Ez egy nagyon gyakori működés, ami az egyik legtrükkösebb.
Ahogy mondtam, az életcélnak része, hogy a képességeinket mesteri szintre fejlesszük. Ezzel tudunk másoknak még nagyobb értéket adni.
A képességeink viszont csak akkor tudnak fejlődni, amikor gondozzuk őket.
Látod már az anomáliát?
Amikor nem tudsz egy képességedről, akkor nem fogod tudni azt fejleszteni. Ami pedig akadályozni fog abban, hogy megmutassa magát az életcélod vagy abban, hogy megvalósítsd azon a szinten, amire képes lennél.
Például tegyük fel, hogy a rendszerezés az egyik szuperképességed. Természetesen jó vagy benne és még szereted is. Annyira, hogy a világban a top10%-ba tartozol ezzel a képességgel (igen, ennyire nagy potenciálunk van ezekben a képességekben). Viszont mivel természetesnek veszed, nem használod tudatosan, mondjuk arra, hogy másoknak segíts a rendszerezésben.
Merthát ott a gondolat, hogy “ha nekem ilyen egyszerű, akkor másnak is biztosan az”. És ezzel elhesegetsz egy képességet, ami könnyen az életcélod egyik alapja lehet és amire a vállalkozásod épülhetne.
- Tudsz róluk, de nem tartod őket értékesnek
Mert mondjuk a környezeted vagy a világ nem tartja őket értékesnek.
A mai világban vannak ünnepelt tehetségek és félresöpört képességek. Sok-sok szuperképességed van, de lehet hogy nem azok, amiket ma a világ menőnek tart.
Vagy éppen a környezet, ahol felnőttél nem ünnepelte ezeket.
Ezért mivel nem járt értük az elismerés, nem is jött meg a felismerés mennyire értékes az, amire képes vagy.
És amikor úgy érzem nem értékes amire képes vagyok, nem fogok nekiállni vállalkozást építeni meg másoknak segíteni.
Az életcélunk pedig csak a kispadon várakozik ránk.
- Tudsz róluk, de nem mered használni őket
Mert “nem hasznosak” vagy “nem vagy bennük elég profi”.
Ez gyakran valamilyen sérüléshez kapcsolódik, ami kifejezetten a képességet érinti.
Egy ügyfelem például a rajzképességét nem merte használni, mert még gyerekként az egyik rajztanára azt mondta nem elég tehetséges. Ebből aztán lett egy önkép sérülés, ami elhitette vele, hogy nem való neki művészi pálya.
50+ évesen, mikor eljött hozzám, tettük ezt helyre, hogy most el tudjon indulni egy olyan vállalkozás felé, amit őszintén élvez, aminek a művészet és a rajzolás szerves része.
Ennyit számítanak a különböző traumák, amiket a képességeinkkel kapcsolatban megélünk. Évtizedekre félre tudnak vinni minket az életcélunktól.
A jó hír, hogy mind a három blokk feloldható. (Mind a hárommal dolgozunk az Életcélra Fel! Programban.)
A munkám egyik célja, hogy ne is legyen benned kérdés, hogy:
- mik a képességeid,
- mennyire hasznosak, vagy
- merd-e őket jobban megmutatni.
A képességeid megnyitása a cél
Az életcélod azt kívánja tőled, hogy beleállj a legcsodásabb potenciálodba.
Ez a képességeid megértésével, elfogadásával és megnyitásával kezdődik.
Ezt követi az, hogy megtanulsz bízni bennük.
Ez vezet oda, hogy:
- tudod, hogy képes vagy segíteni másoknak, és elindulsz a karrieren ami ezt lehetővé teszi
- elhiszed, hogy képes vagy milliós összegeket keresni és lépsz is érte
- biztonságban érzed magad, akkor is amikor körülötted káosz van
(Ide vezet az Életcélra Fel! Program is.)
Különleges és értékes képességekkel rendelkezel, csak használnod kell őket.
Olyan képességekkel, amikkel a világ legjobbjai közé tartozol.
Képességekkel, amiket őszinte élmény használnod.
Képességekkel, amikre szüksége van a világnak.