Az imposztor szindróma először csak egy halk gondolatként bukkan fel.
Talán egy fontos meeting előtt.
Vagy amikor végre kiraksz egy tartalmat, és pár percre rá már azt kérdezed magadtól: „Mi van, ha kiderül, hogy semmihez sem értek igazán…?”
Néha pedig ott suttog a háttérben, amikor épp megdicsérnek. Te csak mosolyogsz, de belül már magyarázod is: „Á, csak szerencsém volt.” „Ez nem nagy cucc, bárki meg tudta volna csinálni.”
Ismerős?
Mintha valaki más életét élnéd. Egy szerepet, amit jól játszol, de rettegsz, hogy egy nap lelepleznek. Mintha bármelyik pillanatban megcsörrenhetne a telefon, és valaki közölné: „Bocsi, tévedés történt. Igazából nem vagy elég jó.”
Na, ez a belső thriller, amit sokan imposztor szindrómának hívunk.
És a legfurább? Általában épp azokkal történik meg, akik kompetensek, érzékenyek és elképesztően igyekeznek jól csinálni a dolgukat.
Szóval ha valaha is megfordult a fejedben, hogy „mi van, ha kiderül, hogy nem vagyok elég jó?”, akkor nem vagy egyedül.
Ebben a cikkben megmutatom:
✨ mi az imposztor szindróma
💭 hogyan ismerheted fel a jeleit
📌 mik a típusai
🧠 mi okozza
🔥 hogyan szabadulhatsz meg tőle végleg
És ha minden jól megy, a végére már nem a belső kritikusod fogja narrálni az életedet, hanem te magad – magabiztosan, szeretettel és hitelesen.
Mi az imposztor szindróma jelentése
Az imposztor szindróma nem betegség. Nem is diagnózis.
Inkább egy belső érzés, ami azt súgja: „Te nem vagy elég jó. És ha elég közel jönnek, rájönnek.”
A hivatalos definíció szerint ez egy pszichológiai mintázat, amikor valaki – bármennyi sikert is ért el – képtelen belülről elhinni, hogy az érdemei valósak. Pontosan erre utal az imposztor szó eredeti jelentése.
Magyarul: sikeres vagy, de úgy érzed, csak „megúsztad”.
Nem tudod befogadni a dicséretet. Kétségbe vonod a tudásod, a tapasztalatod, és az értékedet.
És ami még fájóbb: úgy érzed, nem is szabadna itt lenned. Mintha belógtál volna egy VIP eseményre, ahol bármelyik pillanatban kidobhatnak.
Persze kívülről lehet, hogy senki sem lát semmit ebből.
A munkád rendben van, a mosoly a helyén, az Instagramod inspiráló.
De belül… az a hang nem hagy nyugodni.
Ami különösen becsapós az imposztor szindrómában, hogy általában nem a kezdőket éri utol, hanem azokat, akik már letettek valamit az asztalra.
Sokszor pont azok küzdenek vele, akik érzékenyek, maximalisták, mélyen gondolkodók.
Vagyis: akiknek fontos, hogy értéket adjanak.
A gond csak az, hogy a belső kritikus hangja gyakran erősebb, mint a valóság.
Így hiába sikeres valaki, mégis úgy érzi, hogy csak eljátszotta a kompetens felnőtt szerepét – miközben belül legszívesebben lelépne a színpadról, mielőtt lebukik.
És itt jön a csavar: ez az érzés nem azért van, mert nem vagy elég jó. Hanem mert már rég túlnőttél azon a történeten, amit még gyerekként írtak beléd.
És ideje átírni.
Az imposztor szindróma tünetei
Oké, most, hogy már tudjuk, mi az imposztor szindróma, nézzük meg, honnan ismerheted fel, ha nálad is beköltözött a belső „nem vagyok elég jó” szekta.
1. Állandó önbizalomhiány, még siker után is
Elismerés? Pipa. Eredmények? Pipa. Belső elégedettség? Ja, az… az valahol útközben lemaradt.
Az imposztor érzés nem engedi, hogy hátradőlj és megfürödj a saját teljesítményedben. Ehelyett csak azt hallod belül, hogy: „Ez most bejött, de legközelebb lebuksz…”
2. Túlzott perfekcionizmus
Ha valami nem 110%, akkor már semmit sem ér, igaz?
A perfekcionizmus az imposztor szindróma kedvenc fegyvere. Úgy érzed, csak akkor vagy elfogadható, ha minden tökéletes – és ha nem az, akkor az egész értéktelen. Még akkor is, ha másoknak leáll a lélegzete a munkádtól.
3. Saját eredményeid lekicsinylése
Megcsináltad. Beadtad. Megdicsértek. És mit mondasz?
„Á, ez semmi, csak gyorsan összedobtam.”
Vagy: „Szerencsém volt.”
Ezek tipikus mondatok, amiket azok használnak, akik nem hiszik el, hogy a sikerük mögött valódi tehetség, tudás és erőfeszítés van.
4. A siker külső tényezőknek való tulajdonítása
Ha jó eredményt érsz el, az nem a kompetenciád, hanem a körülmények műve, ugye?
A csillagok együttállása, a kedves tanár, a véletlen, hogy pont volt időd kidolgozni… bármi, csak ne az, hogy te voltál jó.
5. Ön-szabotázs, avagy a „nehogy túl sikeres legyek” játék
Bizony, van ilyen. Nem mersz kilépni a komfortzónádból, halogatsz, elcsúszol a határidőkkel – és mindezt tudat alatt csak azért, hogy ne kelljen megfelelni a magas elvárásoknak, amit te magad állítottál fel.
6. Elérhetetlen elvárások önmagaddal szemben
Tudod, az a „ha már X vagyok, akkor Y-nak is lennem kellene” érzés.
Ha te nem vagy a legjobb, leggyorsabb, legtudósabb, legkedvesebb, legszuperhősösebb – akkor az egész nem számít.
7. Állandó rettegés, hogy nem felelsz meg
Ez a klasszikus lebukás-félelem.
Mintha minden email, minden prezentáció, minden új projekt egy teszt lenne, amit ha most nem tökéletesen teljesítesz, akkor mindenki rájön, hogy „te csak úgy csinálsz, mintha értenéd”.
8. Kiégés
Ez az imposztor szindróma végállomása.
Amikor évek óta próbálod bebizonyítani, hogy elég jó vagy, miközben belül egyre fáradtabb, kimerültebb és közönyösebb leszel. És még csak azt sem tudod, mitől van.
Ha bármelyik pontnál azt érezted, hogy ez rólam szól, az nem véletlen.
Sokan vagyunk így.
De ez nem azt jelenti, hogy ez az igazság.
Ez csak egy belső történet, amit ideje átírni.
A következő részben megmutatom, milyen típusokban jelenik meg ez a történet – és lehet, hogy közben rá is ismersz magadra…
Az imposztor szindróma 5 típusa
Nem minden imposztor szindróma egyforma.
Valakinél hangos, mint egy ébresztőóra reggel hatkor.
Másnál csendes és alattomos, mint egy háttérzene, amit már észre sem veszel – csak fáraszt.
Dr. Valerie Young kutató szerint az imposztor szindrómának öt jól felismerhető típusa van. Ezek a típusok nemcsak segítenek megérteni, hogyan működik nálad ez a minta, hanem lehetőséget is adnak rá, hogy elkezdd leválasztani magad róla.
Lássuk, melyikben ismered fel magad:
1. A Perfekcionista – „Lehetett volna jobb is”
A perfekcionista imposztor nem örül, ha 95%-ot ért el.
Csak azt látja, hogy mi hiányzott a maradék 5-ből.
Belső mantrája: „Addig nem nyugszom, amíg minden tökéletes nem lesz.” És persze soha semmi nem lesz az.
Ha te vagy ez a típus, akkor valószínűleg nehezen adsz ki valamit a kezedből. Még akkor is, ha mások már tátott szájjal nézik, amit csináltál.
2. A Mindentudó – „Nem tudok még eleget”
Ez a típus addig nem érzi magát kompetensnek, amíg mindent meg nem tanult egy témáról.
És mivel a világon minden napról napra változik… hát, jó eséllyel sosem érzi magát elég felkészültnek.
Az Expert imposztor mindig még egy tanfolyamot akar elvégezni, még egy diplomát begyűjteni, még egy könyvet kiolvasni mielőtt végre kiállna a világgal.
Ismerős az érzés, hogy csak akkor mersz vállalkozásba kezdeni, ha már „tökéletesen érted a marketinget, pénzügyeket, célcsoport-építést, meg úgy mindent is”? Ez az.
3. A Zseni – „Ez nekem nem megy elsőre, biztos nem vagyok elég jó”
A természetes zseninek elvileg minden mennie kellene egyből.
Ha pedig valami nehéz, vagy időbe telik, az azt jelenti, hogy ő nem is olyan okos, mint hitte.
Ez a típus akkor is imposztornak érzi magát, ha csak annyi történik, hogy valamit tanulnia kell. Mert szerinte a „tehetség” = „azonnal megy”.
Ha te mindig a gyors sikerhez kötötted az értéked, és nehezen viseled, ha valami nem megy elsőre, lehet, hogy ebben a típusban ismersz magadra.
4. A Szólóharcos – „Ha segítség kell, akkor nem vagyok elég jó”
Ez az imposztor típus úgy érzi, hogy egyedül kell mindent megoldania.
Ha segítséget kér, az azt jelenti, hogy kudarcot vallott.
Neki az „önállóság” nem erősség, hanem kényszeres bizonyítási vágy. Mert ha valaki másra támaszkodik, az szerinte gyengeség.
Ha te is mindig mindent egyedül csinálsz, akkor is, amikor lenne, aki segítene… lehet, hogy a Szólóharcos lakik benned.
5. A Szuperhős – „Mindenben a legjobbnak kell lennem”
Ez a típus nem elégszik meg azzal, hogy jó valamiben.
Mindenben jónak kell lennie. Sőt, a legjobbnak.
Munka, párkapcsolat, háztartás, edzés, hobbi, Insta-storyk. Ha bárhol „lejjebb” adja, máris jön a szégyen, a bűntudat, és az imposztor érzés.
A Szuperhős belül valójában folyamatosan bizonyítani próbál – magának, másoknak, az egész világnak –, hogy megérdemli a helyét.
Te melyik típusban ismertél magadra?
Talán egyben. Talán kettőben. Talán mind az ötben.
És ez teljesen rendben van.
Nem az a cél, hogy „megszabadulj tőlük”, hanem hogy felismerd: ezek csak minták. Nem az igazság. Nem a teljes valóságod.
És ha ezeket a mintákat megérted, akkor már el is kezdted feloldani őket.
A következő részben azt nézzük meg, hogyan alakul ki az imposztor szindróma, és miért van az, hogy ilyen sokan cipelünk magunkkal egy láthatatlan bizonyítási kényszert.
Az imposztor szindróma kialakulásának oka
Az imposztor szindróma nem a semmiből jön.
Nem úgy van, hogy egyik reggel felébredsz, és azt mondod: „Hú, ma szeretném folyamatosan megkérdőjelezni az értékemet, ha lehet.”
Ez egy tanult minta. És mint minden ilyen, valahonnan jön.
Lássuk, honnan.
1. Sérült önértékelés – amikor a belső tükrünk torz képet mutat
Az imposztor érzés gyökere gyakran a gyermekkori tapasztalatokban keresendő.
Lehet, hogy soha nem dicsértek meg, vagy csak akkor, ha tökéletes voltál.
Lehet, hogy mindig volt valaki, aki még jobb volt – és ez lett a viszonyítási alap.
Vagy épp az ellenkezője: túl sokat dicsértek, de mindig úgy, hogy az elismerés feltételekhez volt kötve. „Ügyes vagy, ha ötöst hozol.” „Büszke vagyok rád, ha nyersz.”
Ezekből a visszajelzésekből a gyerek azt tanulja meg: „Nem vagyok elég jó csak úgy. Csak akkor érdemlem meg a szeretetet, ha bizonyítok.”
És ha ez a séma felnőttként is aktív marad, ott fog motoszkálni minden siker mögött a kérdés: „De elég voltam én ebben?”
2. A valódi tapasztalat hiánya – amikor az iskola nem az életre nevel
Az imposztor szindróma másik melegágya az, hogy nem tanulunk meg biztonságosan hibázni .
Az iskolában a hibáért büntetés jár, nem tanulság.
Nincsenek tantárgyak önismeretre, kudarc-kezelésre vagy arra, hogyan éljük túl, ha nem tudjuk azonnal a választ.
Így mire felnövünk, azt hisszük: ha valami nem megy elsőre, vagy nem vagyunk benne kiválóak, akkor valami baj van velünk.
És amikor bekerülünk a munkahelyi világba, vagy elindulunk a saját utunkon, a bizonytalanság természetes része lenne a fejlődésnek – de mi már pánikolunk, mert a fejünkben az van, hogy „ezt már tudni kéne”.
A valóság viszont az, hogy a legtöbben improvizálunk, tanulunk, hibázunk, újratervezünk.
Csak ezt kevesen mondják ki hangosan.
3. Társadalmi elvárások és a „légy mindig több” nyomása
Különösen nőként sokan azt tanuljuk meg, hogy:
- Legyél kedves, de határozott.
- Legyél sikeres, de ne túl „hangos”.
- Legyél csinos, de ne hiú.
- Legyél okos, de ne okoskodj.
- Legyél fáradhatatlan, de sose panaszkodj.
Ez a belső ellentmondásos elvárásrengeteg olyan, mint egy mentális akadálypálya, ahol sosem lehet igazán „nyerni”.
És ha nem lehet nyerni, akkor az ember elkezd kételkedni abban, hogy egyáltalán mit keres itt.
4. A közösségi média – amikor az összehasonlítgatás már szinte automatikus
A mai világban már nem csak a szomszéd lányhoz hasonlítjuk magunkat.
Most már mindenkihez lehet.
Minden pillanatban.
A közösségi média elhozta a „nézd, mások élete mennyire tökéletes” illúzióját – filterekkel, szerkesztett valósággal, napi motivációs mantrákkal. És ha te épp csak túlélő üzemmódban vagy, könnyű azt hinni, hogy te valamit nagyon nem csinálsz jól.
Ha más posztol egy sikert, te belül azt érzed: „Ő nyert – én meg nem.”
Pedig ez nem verseny. És nincs célvonal.
De az imposztor érzésnek ez a táptalaj: ha más jobbnak, okosabbnak, szebbnek, tudatosabbnak tűnik, akkor te biztosan nem vagy elég.
És hiába tudjuk racionálisan, hogy ez csak egy online kirakat – a lelkünk sokszor mégis elhiszi, hogy ott, másoknál minden igazibb.
Ettől pedig újra aktiválódik a belső kritikus hang: „Te ehhez képest senki vagy.”
És innen már csak egy lépés, hogy megkérdőjelezd az értékedet – még akkor is, ha amúgy rengeteg dolgot jól csinálsz.
Az imposztor szindróma következményei
Amíg az imposztor szindróma a volán mögött ül, addig te csak az anyósülésen szorongsz.
És bár kívülről úgy tűnhet, hogy haladsz, belül egyre nagyobb az üresség, a feszültség, a bizonytalanság.
Ez az állapot nem múlik el magától.
És nem is „nőjük ki”.
Ha nem ismerjük fel és nem kezdünk el vele dolgozni, az imposztor szindróma szépen-lassan beférkőzik az élet minden területére.
Nézzük meg, milyen hatásai lehetnek hosszú távon:
1. Állandó szorongás
Folyamatosan attól tartasz, hogy „lebuksz”. Még akkor is, ha épp most kaptál elismerést.
Ez a „mindjárt kiderül, hogy nem vagyok elég jó” érzés olyan, mint egy zajos rádió, amit nem tudsz lehalkítani – csak megtanultál együtt élni vele.
2. Depresszív hangulat vagy depresszió
Ha hosszú távon úgy érzed, hogy semmi, amit elérsz, nem számít – az kimerít.
És ha mindig csak a hiányt látod, előbb-utóbb elkezded azt hinni, hogy veled van a baj.
Ez egy lejtő, amin sokan csúszunk lefelé anélkül, hogy észrevennénk.
3. Krónikus stressz
A „bizonyítani kell” üzemmód rengeteg energiát emészt fel.
Mert nem elég csak jól teljesíteni – mindenben és mindig a maximumot kell hoznod.
Ez nemcsak mentálisan, de fizikailag is kimerítő.
És a tested előbb-utóbb jelezni fog.
4. Kiégés
Az imposztor szindrómás gondolkodás egyik leggyakoribb következménye a burnout.
Folyamatosan túlteljesítesz, nehogy észrevegyék, hogy „valójában nem vagy elég jó”.
Csak épp közben elveszíted az örömöt, a kreativitást, és azt az érzést, hogy van értelme annak, amit csinálsz.
5. Alacsony önértékelés
Az egyébként sem rózsás önértéklés, még mélyebbre zuhan. A „nem vagyok elég jó” narratíva lassan átszivárog mindenbe.
Nemcsak a munkádban, de a kapcsolataidban, a pénzügyeidben, a döntéseidben is ott lesz.
Elkezded kevesebbre értékelni magad, mint amit valójában adsz.
És ez az önkép előbb-utóbb visszatükröződik a külvilágban is.
6. Elakadás a személyes fejlődésben
Az imposztor érzés sokszor megakadályoz abban, hogy új lehetőségekbe lépj bele.
Hiszen ha titkon azt hiszed, hogy nem vagy elég jó, akkor minek is próbálkoznál?
Ezzel viszont elvágsz magadtól egy csomó örömöt, tapasztalatot és sikert, amit megélhetnél.
7. Kapcsolati nehézségek
Ez az oldal sokszor rejtve marad.
De az imposztor érzés befolyásolhatja a párkapcsolatodat, barátságaidat, sőt még a munkakapcsolataidat is.
Nehezen fogadod el a dicséretet. Elutasítod a támogatást. Gyanakvással kezeled, ha valaki szeretettel fordul feléd – mert belül még mindig azt hiszed, hogy „nem vagy elég”.
És ha ezt nem tudatosítjuk, ezek a minták lassan távolságot teremtenek – másokkal és önmagunkkal is.
Nem, nem az imposztor szindróma rontja el az életed.
De ha túl sokáig hagyod, hogy ő legyen a főszereplő, akkor egy olyan életet épít fel helyetted, amiben sosem érezheted magad elégnek – még akkor sem, ha már mindened megvan.
És ezt nem érdemled.
A következő részben megmutatom, hogyan kezdhetsz el kilépni ebből a belső spirálból, és hogyan engedheted el az imposztor szindrómát – lépésről lépésre.
Imposztor szindróma kezelése – hogyan engedd el lépésről lépésre
Az imposztor szindróma nem tűnik el attól, hogy „józanul végiggondolod”.
Ez nem egy Excel-tábla probléma.
Ez egy belső biztonság-érzet kérdése. Egy identitás-réteg, amit le lehet fejteni – mint egy hagyma héját – csak épp nem sírva, hanem szeretettel.
A következő lépések abban segítenek, hogy ne csak megértsd, hanem el is kezdd feloldani magadban ezt a belső önbizalom-blokkoló programot.
1. Tudatosság – nézz szembe azzal, ahol most vagy
Az imposztor szindrómát nem lehet elengedni anélkül, hogy felismernéd, hol tartasz most benne.
Ez nem önostorozás. Ez önmegértés.
Fogj egy papírt, és tedd fel magadnak ezt a kérdést:
👉 1-től 10-ig mennyire érzed magad csalónak a saját életedben?
(1 = magabiztos vagyok és elfogadom az értékemet,
10 = minden sikeremet szerencsének vagy megtévesztésnek érzem)
Ez az egyszerű kérdés máris segít tisztábban látni, hol állsz.
És tudod mi a jó hír?
Akárhányas szám jön ki – az nem te vagy. Csak egy állapot, ami változhat.
A tisztánlátás az első lépés ahhoz, hogy elengedd ezt az identitást, amit eddig cipeltél.
Nem kell egyből „meggyógyulni”.
Elég, ha észreveszed, hogy már nem akarod tovább ezt játszani.
2. Gyógyítsd meg az önértékelésedet – belülről kifelé (és végre tartósan)
Ez lesz az a pont, ami helyreteszi vagy örökre elhúzza az imposztor szindrómádat.
Őszintén?
Próbálgathatsz bármilyen tippet, technikát, megerősítést, kristályt, holdállást és TED-talkot…
amíg az önértékelésed nincs a helyén, az imposztor szindróma veled marad. Pont.
Lehet, hogy épp csendben lapul, mint egy álcázott kaméleon a függöny mögött,
de amikor előlépsz, új szintre lépsz, láthatóbbá válsz – BAM, újra előugrik:
„Biztos, hogy te ezt megérdemled? Mi van, ha csak mázlid volt?”
Ismerős?
Amíg kívülről várod a megerősítést, amíg mások elismeréséből próbálod visszakaparni az értékesség érzését, amíg azt figyeled, ki mit gondol rólad, addig mindig ott lesz az a belső hang, hogy:
„De mi van, ha rájönnek, hogy én valójában nem is vagyok olyan nagy szám…”
És itt jön a kulcs:
👉 Amíg te nem látod meg a saját értékedet, mindig attól fogsz félni, hogy mások sem fogják.
Látod már az összefüggést?
Ezért is hoztam létre a Ragyogó Önértékelés képzést: nem azért, hogy „felturbózd magad”, hanem hogy végre hazatérj önmagadhoz.
Ez a képzés nem inspirációs videókat dobál rád meg szivárványos mantrákat, hanem konkrét eszközöket kapsz, amikkel újraprogramozod az önértékelésedet – úgy, hogy más is visszatükrözze ezt rád: több elismeréssel, több pénzzel, több ügyféllel, több szeretettel.
És nem azért, mert „végre megérdemled” – hanem mert végre elhiszed, hogy mindig is megérdemelted.
🌟 Ha szeretnél szintet lépni az önértékelésedben, akkor nézd meg a Ragyogó Önértékelés képzést, és válaszd magad újra – ezúttal tiszta szívből.
FONTOS! Komolyan gondoltam, amikor azt írtam, hogy az önértékeléseden múlik, hogy imposztornak érzed-e magad vagy nem. Úgyhogy a következő pontok inkább abban segítenek, hogy ne zuhanj mélyebbre az imposztor szindrómában. Érdemes beépíteni őket, mert ha ezt kiegészíted még az önértékelés újrahuzalozó technikákkal, hát…viszlát imposztor szindróma.
3. Tudatosítsd a sikereidet – minden egyes nap
Az imposztor érzés akkor él, amikor a figyelmed csak arra megy, amit nem csináltál meg.
Ezért az egyik legegyszerűbb (és legvarázslatosabb) gyakorlat, ha minden nap végén felírsz 3 dolgot, amit jól csináltál.
Nem kell nagy dolgokra gondolni.
Lehet az is, hogy megválaszoltál egy nehéz emailt. Vagy hogy nem szabotáltad meg magad reggel. Vagy hogy elolvastad ezt a cikket eddig.
Ez máris elég.
4. Mozdulj ki a komfortzónából – de biztonságosan
Az imposztor szindróma gyakran visszatart attól, hogy új dolgokba kezdj.
Azt hiszed, előbb meg kell „javítani magad”, hogy készen állj.
De a növekedés nem a tökéletesség után jön – hanem közben történik.
Kezdj apró lépésekkel.
Posztolj valamit, amitől félsz. Kérj visszajelzést. Jelentkezz egy új feladatra. Vagy foglalj le egy ingyenes coaching alkalmat velem, ha úgy érzed, szükséged van egy külső tükrözésre.
A bizalom nem azonnal születik meg. Hanem minden kis cselekvés által – amivel megtapasztalod, hogy nem fogsz összeomlani, ha látszódsz.
5. Csináld, csináld, csináld
Az imposztor szindróma a gondolkodás terepe.
De az önbizalom a cselekvésből születik.
Aki csinálja, az nem tud egyszerre azon agyalni, hogy „vajon jó vagyok-e ebben?”
Minél többször megtapasztalod, hogy csinálod, annál halkabb lesz a belső kritikus.
Lehet, hogy nem leszel tökéletes. De valóságos leszel.
És az a te legnagyobb erőd.
Ezt vidd haza magaddal
Az imposztor szindróma nem azt jelenti, hogy nem vagy elég jó.
Azt jelenti, hogy nem hiszed el, hogy már az vagy.
És ez hatalmas különbség.
Ez a belső hang nem az igazságot mondja – csak egy régi narratívát ismételget, amit valamikor átvettél. Lehet, hogy egy tanártól. Egy szülőtől. Egy volt főnöktől. Vagy a közösségi média tökéletesre polírozott képeitől.
De ez a hang nem te vagy.
Te az vagy, aki ennek ellenére is újra és újra felállt.
Aki kételyekkel együtt is elindult.
Aki akkor is alkotott, segített, dolgozott, adott valamit a világnak, amikor belül épp szétesett az önbizalma.
És ha eddig elolvastad ezt a cikket, az azt jelenti, hogy benned már most ott van a bátorság – csak lehet, hogy még nem hitted el magadról.
A jó hír?
Nem kell többé bizonyítanod.
Nem kell megjátszanod, hogy tudod, mit csinálsz – már most is elég vagy.
Az önértékelésed nem valami, amit el kell érned – hanem valami, amit vissza kell engedned magadnak.
És ha ezt megteszed, akkor az imposztor szindróma szépen, csendben elengedi a kormányt.
Mert többé nincs szükséged rá.
Mert végre te vezetsz.
Ha szeretnéd ezt a belső erőt stabilizálni, és újraprogramozni a mélyen futó hiedelmeket, akkor szeretettel várlak a Ragyogó Önértékelés képzésen. 🌟
Nem leszel más – csak végre az, aki mindig is voltál.