A legtöbb embert nem a képességei tartják vissza attól, hogy megszerezzék, amire vágynak. Hanem a hiedelmei.
A lélek pontosan úgy alkotott meg téged, hogy minden képességed, tudásod és eszközöd meglegyen ahhoz, hogy elérd a vágyaidat. (Persze, azokra gondolok, amik a lelkedből fakadnak, nem az egódból.)
Hiszen a lélek célja az, hogy rajtad keresztül tapasztalja meg ezeket a vágyakat.
A magadra vett hiedelmeidet is a lelked választotta – de nem azért, hogy örökké cipeld őket, hanem hogy tanulj belőlük. Hogy fejlődj.
De ha nem nézel szembe ezekkel a hiedelmekkel, akkor visszatartanak.
Csendesen, de határozottan.
Úgy dolgoznak a háttérben, hogy talán észre sem veszed – de akadályoznak abban, hogy megéld az életed legjobb verzióját.
Hoztam 5 tévhitet, amik sok embert visszatartanak attól, hogy teljes szívvel éljenek, és lépjenek a lélekvezérelt életük útjára. (Egykor engem is visszatartottak.)
Ezek a tévhitek alattomosak: nem kiabálnak, nem hívják fel magukra a figyelmet – egyszerűen csak ott vannak. Beleragadnak a gondolataidba, beleszólnak a döntéseidbe, és lassan, de biztosan korlátoznak.
Ismerd fel őket – és lépj ki belőlük.
Az 5 hiedelem, ami olyan sokmindenkit visszatart…
1. „Nem vagyok elég jó.”
Ez az egyik leghatalmasabb akadály.
Úgy érzed, mindig kell még valami: több tudás, több tapasztalat, több bizonyíték arra, hogy megérdemled. Mindig azt várod, hogy majd holnap készen leszel – amikor megszerzed azt a bizonyítványt, amikor elég ember dicsér meg, vagy amikor valaki más végre kijelenti, hogy elég vagy.
De az igazság az, hogy már most elég vagy.
Úgy születtél, hogy elég jó vagy.
Csak gondolj egy csecsemőre. Meg sem fordul a fejében, hogy nem lenne elég jó ahhoz, hogy gondozzák, figyeljenek rá, szeressék (ezek az ő lélek vágyai).
Pedig aztán ők tényleg nem csinálnak semmit.
Persze, persze szuper cukik, de “hasznosságuk” nincs.
Nem értenek a produktivitáshoz, nem pipálnak ki feladatlistákat, mégis feltétel nélkül szeretjük őket.
Akkor miért kötjük mi, felnőttek, az értékünket a „hasznosságunkhoz”? Azért, mert ott van egy mélyen gyökerező hiedelem, amit valamikor megtanultunk – talán a környezetünkből, talán a társadalomból.
De ez a hiedelem nem az igazság. (Azért kelt benned félelmet, mert nem igaz.)
A valóság az, hogy nem kell semmit hozzátenned ahhoz, aki most vagy, hogy megérdemeld a boldogságot, a sikert, vagy a vágyaidat. A lélek nem várja, hogy tökéletes legyél – hiszen a tökéletesség nem is létezik.
Amint felismered, hogy az „elég vagyok” egy döntés, nem egy mérce, minden könnyebbé válik.
Sokat küzdöttem ezzel, mire helyre tudtam tenni, és a Túlélésből Lélekvezérelt Élet Workshopra elhozom azt az eszközt, amivel végre sikerült. Ez a technika nekem teljesen átkapcsolta a kapcsolót ezen a hiedelmen, és mínuszból vastagon pluszba tolta. És hiszem, hogy neked is működni fog.
2. „Mi van, ha kudarcot vallok?”
A kudarc valójában nem más, mint tanulás.
3/5-ös Projektorként én ezt igazán nehezen tanultam meg. Pedig arra vagyok kitalálva, hogy folyamatosan “elbukjak” és ebből tapasztalva hozzak új megoldásokat.
Ha neked van 3-as a Human designodban, akkor te is. Ez van. 🤷🏼♀️
A lélek nem tekinti kudarcnak, amit az ego annak gondol. Ha valami nem sikerül elsőre, az nem a vége, hanem a kezdete egy újabb útnak.
Gondolj csak bele: minden alkalommal, amikor „hibázol,” valójában közelebb kerülsz a megoldáshoz. A kudarc olyan, mint egy zsákutcát jelző tábla – ha rossz irányba indulsz, segít korrigálni az utadat. Az igazán sikeres emberek nem a kudarcaik ellenére értek el nagy dolgokat, hanem velük együtt. Mert hajlandóak voltak szembenézni velük, tanulni belőlük, és továbbmenni.
Őszintén szólva én nem is szeretem a kudarc szót. Sem a hibázást.
A léleknek valójában csak tapasztalás van.
Az hogy valami siker vagy kudarc, csak a mi egonk teszi hozzá.
A kudarc az ego számára lehet vereség, de a lélek számára felbecsülhetetlen értékű tapasztalat. És a tapasztalat a fejlődés kulcsa.
Azt is érdemes átgondolnod: tényleg kudarc lenne, ha valami nem a terveid szerint alakul? Lehet, hogy pont arra van szükséged, hogy más irányba fordulj, valami olyasmibe kezdj, amit most még el sem tudsz képzelni.
Minden “kudarc” ami megtörtént velem, visszatekintve valójában a legnagyobb ajándék volt, amit kaphattam.
Amikor kirúgtak az első munkahelyemről (magamtól biztosan nem mertem volna felmondani és szó szerint nyomorultul voltam).
Amikor 2 év küzdés után sem sikerült megmenteni a 7 éves kapcsolatomat (a legtöbb szeretetet és a legnagyobb szabadságot kaptam a szakítástól, amit életemben tapasztaltam).
Látod már a kudarc értékét?
És még egy dolog: a félelem a kudarctól sokszor sokkal nagyobb és bénítóbb, mint maga a kudarc valaha is lenne. A fejünkben a legrosszabb forgatókönyvet pörgetjük, de amikor valóban szembenézünk egy kihívással, gyakran rájövünk, hogy nem is olyan rémisztő, mint gondoltuk.
A Workshopon lesz szó a pánik-spirál megállításáról is és, hogy hogyan nézz szembe a kudarctól való félelmeiddel, na meg, hogy hogyan programozd át őket.
Ne feledd: a kudarc nem a történeted vége, hanem a kezdete valami újnak. Mersz lépni?
3. „Mások mit fognak gondolni?”
Had kérdezzek valamit: tényleg mások véleményétől akarod függővé tenni a boldogságodat?
Ide két dolgot hoztam, ami segíthet másképp látni ezt a kérdést:
Először is, az igazság az, hogy az emberek sokkal kevesebbet foglalkoznak velünk, mint gondolnánk. Ez a híres reflektorfény-effektus – egy létező pszichológiai jelenség, ami miatt azt hisszük, hogy mindenki minket figyel. (Guglizd csak meg, érdekes téma! 😉)
De az igazság az, hogy mindenki elsősorban magával van elfoglalva. Amíg te azon aggódsz, hogy mit gondol rólad a szomszédod, a kollégád, vagy az a régi osztálytárs, ők nagy valószínűséggel a saját dolgaik miatt szoronganak. (Vagy amiatt, hogy te mit gondolsz róluk..ironikus, nem?) A valóságban senki sem figyeli minden lépésedet nagyítóval – és ez már önmagában felszabadító érzés.
Másodszor, akik igazán számítanak, azok támogatni fognak, bárhogy is döntesz. Tudom, ez talán közhelynek tűnik, de attól még igaz. Azok az emberek, akik igazán szeretnek, nem feltételekhez kötik a szeretetüket vagy az elfogadásukat. És ha mégis vannak olyanok, akik csak akkor állnak melletted, ha bizonyos elvárásoknak megfelelsz – tényleg akarsz ilyen embereket az életedben?
Én biztosan nem…
Az élet túl rövid ahhoz, hogy mások véleményének a rabja legyél. (A Túlélésből Lélekvezérelt Élet Workshopon megtanulod, hogyan engedd el ezt a súlyt, és hogyan élj szabadon – a saját feltételeid szerint.)
Mert a végén nem az számít, hogy mások mit gondoltak rólad, hanem hogy te mit gondolsz magadról.
4. „Most még nem jó az időzítés.”
Bocsánat, de ki kell pukkasztanom egy illúziót: tökéletes időzítés nem létezik.
Soha nem lesz olyan pillanat, amikor azt érzed, hogy minden tökéletesen a helyén van, és most végre készen állsz. Főleg, ha a félelmeid diktálják a gondolataidat, hiszen mindig találsz majd valami „de mi van, ha…” forgatókönyvet, ami visszatart.
Pont ezért fókúszálunk a workshopon arra, hogy tudod nemcsak megállítani a “mi van, ha” pánik spirált, de konkrétan arra használni, hogy átprogramozd az idegrendszeredet, hogy a lehetőségeket lássa a helyzetben.
Az igazság az, hogy a megfelelő időpont mindig most van. A halogatás a félelem egyik legleplezettebb formája. Úgy tűnik, mintha csak egy kis türelmet gyakorolnál, vagy előbb még egy dolgot elintéznél – de valójában csak elodázod azt, amit mélyen belül már tudsz, hogy meg kell tenned.
A lépés maga teremti meg az utat. Ha megteszel egy apró lépést, az új lehetőségeket nyit meg, és elindít egy láncreakciót. Az időzítés nem kívülről jön – te hozod létre a saját döntéseiddel.
A Túlélésből Lélekvezérelt Élet Workshopon azt is megtanulhatod, hogyan tedd meg az első lépést akkor is, ha bizonytalanság vagy félelem kísér. Nem kell mindent látnod előre. Csak elindulni.
Mert az igazi kérdés nem az, hogy most van-e itt az idő – hanem hogy meddig akarod még halogatni az életedet.
5. „Ez túl nehéz nekem.”
Tudom, hogy ezt könnyű elhinni. De az igazság az, hogy a lelked pontosan tudja, mire vagy képes – és soha nem adna rád olyan terhet, amit ne tudnál elbírni.
A „nehézség” érzése valójában nem más, mint a komfortzónád határa. Ott kezdődik a tanulás és a fejlődés, ahol kicsit kényelmetlen lesz. Nem azért, mert nem vagy rá képes, hanem mert új terepen jársz.
De van egy fontos különbség, amit meg kell érteni: a komfortzónából kilépni nem azt jelenti, hogy fejest ugrasz a pánik zónába.
Az igazi fejlődés a tanulási zónában történik – ott, ahol kihívásokat találsz, de még meg tudsz birkózni velük. Ha megtanulod felismerni, hol húzódik ez a határ, és lépéseket teszel ebbe az irányba, minden „nehézség” kezelhetővé válik.
Mert így az egész élmény biztonságosabbnak fog érződni. És máris kevésbé fog kiabálni a fejedben az alsóagy, hogy veszély, veszély!
Ez csak néhány a gyakori felszíni félelmek alatt megbújó hiedelmekből, amik visszatartanak.
A Túlélésből Lélekvezérelt Élet Workshopon azt tanítom meg, hogy tudod felismerni, milyen hidelem bújik meg a félelem mögött. A módszer meglepően egyszerű. De ettől olyan nagyszerű. 😉
Ez az 5 tévhit engem is sokáig visszatartott.
De amikor elkezdtem átprogramozni őket, minden megváltozott. A félelmek helyett megérkezett a bizalom – önmagamban, a lelkemben, és abban, hogy az élet igenis nekem dolgozik, nem ellenem.
Te melyik tévhitben ismertél magadra? És mit fogsz ma tenni azért, hogy kilépj belőle?